Hogy miért hívjuk "Kisvakondos" sütinek a linzert? Ennek nálunk története van. A nagyobbik fiam nagyon szerette nézni a Kisvakondot, s ott látta, hogy milyen sütit sütött a Kisvakond (vékony tészta és a teteje piros). Megkért, hogy ha lehet, akkor én is süssek neki olyan süteményt. Sokat gondolkoztam, hogy vajon melyik süti lehetne olyan, mint a Kisvakondé, mire rájöttem, hogy a linzer. Úgyhogy azóta nálunk "Kisvakondos" süti a linzer, aminek receptjét Horváth Ilona szakácskönyvéből néztem ki (természetesen én némit változtattam rajta).
Hozzávalók: 10 dkg porcukor, 25 dkg margarin, 30 dkg liszt, 1 tojás, 1 csomag vaníliás cukor
Elkészítés: a hozzávalókból tésztát gyúrunk, s hideg helyen (nálam ez a hűtő) 1 órát pihentetjük, majd 1/2 cm vékonyra nyújtjuk (a nyújtásnál ne sajnáljuk a lisztet, így nem ragad le a tészta alja, s a nyújtás is sokkal könnyebb), s szaggatóval kiszaggatjuk.
Az így kapott tésztát tepsibe fektetjük, s előmelegített sütőben megsütjük (vigyázat: nem szabad túl sokáig sütni, mert megég az alja, tehát inkább többször nézzünk rá a sütési idő alatt). Valami ilyen eredménynek kell születnie:
Egy lyukas és egy teli karikát lekvárral összeragasztunk (én nagymamám saját készítésű baracklekvárját használtam), és tálcára helyezünk.
Legvégül porcukorral megszórjuk, s úgy tálaljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése