Mint ígértem, most neki is állok annak, hogy bemutassam, én hogyan lettem a főzés "szerelmese". Úgy gondolom, hogy a főzés nemcsak kötelességből fakadhat, hanem hobbi is lehet (szeretetből is csinálhatjuk).
Kapcsolatom kb. 9-10 éves koromban kezdődött a főzéssel. Nagyon szerettem anyukám, nagymamám körül sündörögni a konyhában, nézni, ahogy ők tesznek-vesznek. Aztán egy-egy kis munkafolyamatba én is bekapcsolódtam (krumplipucolás, húspanírozás stb.), majd egyre komolyabb "feladatokat" láttam el. Tisztán emlékszem arra, amikor anyukám helyett már én ránthattam be a főzeléket (meg kell jegyeznem, hogy az első rántás nem lett csomómentes - de mindezek ellenére nem adtam fel...hisz ismerjük a mondást: gyakorlat teszi a mestert).
Középiskolás koromban picit "lazult" a kapcsolatom a főzéssel (de nem szűnt meg), mivel naponta több mint 100 km-t utaztam azért, hogy megtanulhassam álmaim szakmáját. Ez a "lazult kapcsolat" addig tartott, amíg meg nem ismertem Életem Szerelmét, aki nagyon díjazta, ha különféle finomságokat készítettem neki.
Aztán bekövetkezett egy hatalmas változás az életemben, ahol már "főszerepet" kapott a főzés...hogy mi volt ez? Erről a legközelebbi bejegyzésemben írok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése