...szóval hatalmas változás állt be az életemben, férjhez mentem. Mint minden "friss" feleség hatalmas "erőbedobással" vetettem bele magam az új feladatokba: háztartásvezetés, mosás, főzés, takarítás stb...de volt, amikor nem arattam sikert. Első közös hétvégi ebédre páromat egy finom brassóival szerettem volna meglepni...de sajnos szénné égettem a húst...ez eléggé megviselt, bár párom jót nevetett rajta, hogy nehogy már ezen sírjak . A fagyasztóba volt előre elkészített fasírt (én ezt csak gyorskisütősnek nevezem, melyről meg kell jegyeznem, hogy sütéséről szinte már teljesen le is szoktam, mert szerintem jobb a saját készítésű) így az lett a hétvégi menü.
A munkába állás és a gyerkőcök érkezése ismét változtatott a főzési szokásokon, ritmusokon. Amikor otthon voltam GYED-en (GYES-en), akkor akkor főztem, amikor szerettem volna (akár délelőtt, akár akkor, amikor aludtak a kicsik), viszont amikor ismét dolgozó nő lettem, szembe kellett néznem azzal, hogy ez a tevékenység áttolódik késő délutánra/kora estére.
Szerintem nagyon fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, s ki tudjunk alakítani egy bizonyos "menetrendet". Én mostanában úgy főzök, hogy hétvégén nagyon-nagyon sokat, hogy legalább hét elejére is maradjon, majd a hét közepén ismét egy estét arra szánok. Igyekszem gyorsan elkészíthető ételeket készíteni ilyenkor, hogy a gyerekekre is jusson időm. Nagyobbik gyerkőcöm már előszeretettel nézelődik a konyhában, hogy mi hogyan készül :D! A kicsi - még én főzök - rajzolgat vagy feladatot old meg. Különösen nagy élmény számukra, ha egy-egy munkafolyamatba - pl: fánkszaggatás - ők is bekapcsolódhatnak. Ez mind nekem, mind a gyerekeknek nagyon jó...hisz összekötjük a kellemest a hasznossal: főzünk is, s együtt is vagyunk...szerintem így lehetséges, hogy a főzést ne kötelességként, nyűgként éljük meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése